Covergirl:mert egy átlag csajnak is lehet blogja:)

Újult erővel vágok bele a blogírásba, mert ez a blog legalább 3 éve megvan, de még nem sikerült maradandót alkotnom.Most nézem neten a Szex és New Yorkot. Imádom azt a sorozatot, és sok mindent le lehet szűrni belőle.

Elég régóta nincs pasim, és megvallom őszintén, hogy még nem is volt egy rendes x hónapig tartó kapcsolatom, mert valahogy csak olyanokkal akadtam össze, akikkel valami nem ovlt rendben.

Rájöttem, hogy a pasik olyanok, mint bármelyik ruhadarabunk: szeretjük őket, de a legtöbbet le kell cserélni egy idő után, mert hordhatatlanná válik. Pedig milyen jó lenne megtartani őket, de mindegyikről kiderül, hogy valami nincs rendben vele (erre szoktam azt mondani, hogy túl szép, hogy igaz legyen).

És nem szabad senkinek bánkódnia, hogyha nem találja meg a megfelelő pasit, mert egy jó ruhadarabra (pasira) is sokat kell várni, sokáig keresgéljük, ne adjuk lejjebb a mércét, csak hogy olcsón és fáradságot kímélve megússzuk.

Refomátus iskolába járok, és ott a tiszteletes (nevezzük röviden tc-nek), mindig azt mondja, hogy ne ezdjünk hamar nemi életet élni, meg egy embernél kössünk ki, és ne csak egy gyermekünk legyen, mert az nem jó.

Én egyedüli gyerek vagyok, és bevallom, hogy talán önzőbb vagyok, mint azok, akiknek tesói vannak, de egyáltalán nem vagyok másabb, mint a többiek, és nem gondolom azt, hogy mindenképpen egy focicsapatnyi gyereket kellene összehozni. Mert mi van akkor, ha nem engedhetik meg maguknak a szülők, vagy úgy érzik, hogy csak egy gyereket képesek rendesen felnevelni. Azt hiszem tc szerint ezek mit sem számítanak, legyél minél önzőbb, csinálj annyi gyerkeet, amennyit csak tudsz, és ne törődj a másnappal, mert úgyis minden megoldódik, ha keresztyén vagy.